Öt esemény – Az evangéliumok

2. rész: Öt esemény – Az evangéliumok

Az első részben öt ószövetségi személyt vizsgáltunk meg. Valamennyien ugyanazt a személyt vetítik előre: Jézus Krisztust. A bibliai történet teljes egészében róla szól.

Jézus életéről az evangéliumokban olvashatunk, azaz Máté, Márk, Lukács és János evangéliumában. Jézus életének öt eseményét vizsgáljuk meg közelebbről: megszületett, megkísértetett, keresztre feszítették, feltámadt, és felment a mennybe. Kezdjük a születésével!

1. Jézus megszületett

Jézus születése volt az első bizonyíték arra, hogy mindenki mástól különbözik, aki valaha élt a földön.

A történet Máriával kezdődött, a fiatal nővel, aki egy József nevű férfi jegyese volt. Isten egy angyalon keresztül megszólította Máriát álmában:

Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. (Lukács 1,30–31)

Mária szűz volt, ezért azt kérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” (1,34) Az angyal válasza a Biblia legcsodálatosabb titkába vezet be bennünket:

A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. (Lukács 1,35)

Ez a vers három fontos tudnivalót árul el Jézusról: Jézus egyszerre Isten, ember és szent.

Jézus Isten

A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. (Lukács 1,35)

Mária gyermeke közvetlenül Istentől született, József semmilyen formában nem játszott szerepet a születésében.

Mária szűz volt. A méhében Isten teremtő csodájának köszönhetően kezdett növekedni egy élet. Isten nem arra várt, hogy az emberek közül támadjon szabadító, hanem ő maga jött el az emberek közé. Isten – Mária testének közvetítésével – emberré lett.

A te életed akkor kezdődött, amikor megfogantál édesanyád méhében, e pillanat előtt nem léteztél. Jézussal azonban más a helyzet, az ő élete nem Mária méhében kezdődött. Mielőtt egy istállóban világra jött volna, a mennyben élt Istennel (János 1,1).

Az angyal kijelentette Máriának, hogy gyermeke „a Magasságos Fia”, „Isten Fia” lesz (Lukács 1,32. 35). Majd, amikor Józsefnek is megjelent, az angyal „Immánuelnek” nevezte Jézust, ami azt jelenti: „velünk az Isten” (Máté 1,23). Isten eljött közénk, csecsemőként érkezett a világba, és az istállóban, ahol megszületett, egy jászolba fektették.

Jézus ember

A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. (Lukács 1,35)

Sosem leszünk képesek felfogni, hogyan ölthetett testet Isten, és hogyan születhetett meg csecsemőként, pedig az Újszövetség állítása szerint pontosan ez történt.

Ez csoda, kifürkészhetetlen titok, viszont ezen keresztül nyer értelmet minden más, amit a Biblia Jézusról állít. Minden más e csodás esemény körül forog. Ha Isten valóban emberré lett Jézusban, akkor Jézus állításain, csodáin és feltámadásán sem kell meglepődnünk.

Jézus egy Istennel és egy velünk: ez tette alkalmassá arra, amit senki más nem tudott volna megtenni. Egyedül Isten békíthet ki minket magával, és csak egy ember teljesítheti, amit Isten vár tőlünk.

Isten emberi testet öltött: ez az a titok, amelytől minden más értelmet nyer.

„Nem azért hisszük el, hogy nyáron a déli órában a nap fent van az égen, mert magát a napot olyan tisztán látjuk, hanem mert általa látunk minden mást.” (C. S. Lewis)

Jézus szent

A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. (Lukács 1,35)

Jézus szent. Ez azt jelenti, hogy egyetlen bűnt sem követett el soha. Szent volt minden gondolata és szándéka, a jelleme, a szavai, a tettei is szentek voltak. Ezt senki másról nem mondhatjuk el, aki valaha élt a földön.

Jézus szentsége hatalmas reménységet jelent számunkra. Létezik valaki, aki egyszerre ember és szent. Valaki, aki pontosan olyan, amilyennek minket szeretne látni Isten. Ő Isten ajándéka számunkra, benne mindnyájunk számára van remény.

Idővonal

• Megszületett
• Megkísértetett (30 év)
• Keresztre feszítették (3 év)
• Feltámadt (3 nap)
• Felment a mennybe (40 nap)

A Biblia szerint Jézus a születését követően „gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lukács 2,52).

Harmincéves korában kezdte meg nyilvános szolgálatát. Megkeresztelkedett a Jordán folyóban, így vállalva közösséget mindazokkal a férfiakkal és nőkkel, akik Isten dicsőségére akartak élni.

Jézusra ekkor leszállt a Szentlélek, és hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Máté 3,17) Ezután, a Szentlélekkel eltelve, Jézus kiment a pusztába, ahol megkísértetett.

2. Jézus megkísértetett

Máté írja le, hogy a Lélek kivezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög (Máté 4,1).

Jézus azért jött el a világba, hogy lerombolja a Sátán munkáját. Szolgálatát is azzal kezdte, hogy szembeszállt az ellenségünkkel, és győzelmet aratott fölötte ott, ahol Ádám elbukott.

#1 számú stratégia: zavarkeltés

Az édenkertben a Sátán első számú stratégiája a zavarkeltés volt. Azt kérdezte Évától: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” (1Mózes 3,1)

Az ellenség Jézussal szemben is ezzel a stratégiával próbálkozott: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” (Máté 4,3)

Így akarta összezavarni Jézust saját identitását illetően. Jézusnak azonban nem volt szüksége arra, hogy csodával bizonyítsa be önmaga számára: valóban Isten Fia.

Ezért így felelt:

Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. (Máté 4,4)

#2 számú stratégia: elbizakodottá tenni

A Sátán második számú stratégiája az édenkertben az volt, hogy elbizakodottá tegye Évát: arról próbálta meggyőzni, hogy nem lesz következménye, ha nem engedelmeskedik Isten parancsának. „Dehogy haltok meg!” (1Mózes 3,4)

Az ellenség Jézust is megpróbálta elbizakodottá tenni. Felvitte a templom legmagasabb pontjára, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad…” (Máté 4,6) Az angyalok nem engedik majd, hogy lezuhanj, „kézen fogva vezetnek téged”.

Jézus azonban tudta, mi a különbség hit és elbizakodottság között.

Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. (Máté 4,7)

#3 számú stratégia: a becsvágy felébresztése

A Sátán harmadik számú stratégiája az édenkertben a becsvágyra próbált építeni. Amikor megkísértette Évát, hogy egyen a jó és a rossz tudásának fájáról, azt ígérte: „Olyanok lesztek, mint az Isten…” (1Mózes 3,5)

Jézussal szemben is megpróbálkozott ugyanezzel a stratégiával. Megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, s így szólt: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” (Máté 4,9)

Jézus azonban így felelt:

Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! (Máté 4,10)

Mi is mindnyájan ismerjük a Sátán stratégiáit: zavart kelt, elbizakodottá tesz, becsvágyat ébreszt bennünk. Életünk során ugyanezeket a kísértéseket tapasztaljuk meg. Persze felmerülhet a kérdés: Vajon mennyire voltak valóságosak ezek a kísértések Jézus számára? Lehet-e kísérteni valakit, aki szent?

Egyedül Jézus ismeri a kísértés maximális erejét, mivel egyedül ő volt képes ellenállni az ellenség maximális erőbedobásának.

Képzeljünk el három pilótát, akik a háborúban ellenséges terület felett repülnek el. Találat éri őket, és az ellenség fogságába esnek. Egyesével egy sötét szobába vezetve kezdik vallatni mindhármukat.

Az első pilóta megmondja a nevét, a rangját és a sorszámát. Vallatói az egységei pozíciójáról faggatják, de tudja, hogy nem adhatja ki az információt. Közben azzal is tisztában van, hogy igen kegyetlen ellenséggel áll szemben. Ezért inkább elmondja, amit tud.

Ezután a második pilóta kerül sorra. Őt is faggatni kezdik, de elszántan tartja magát. Ám jönnek a kegyetlen módszerek, s végül nem bírja tovább. Megtörik, és elmondja, amit tud.

A harmadik pilóta következik. „Nem fognak megtörni” – jelenti ki. „Dehogynem! Eddig mindenkit sikerült megtörnünk, aki ide betette a lábát. Csak idő kérdése, majd meglátja.”

Kegyetlen vallatás veszi kezdetét, a pilótát azonban nem törik meg. Még kegyetlenebb módszerekhez folyamodnak, ám ő továbbra is kitart. Erre tovább fokozzák a kínzásokat, de bármennyire is elviselhetetlennek érzi őket, nem adja meg magát.

Végül elérkezik a pillanat, amikor már minden módszerrel megpróbálkoztak. „Nincs értelme folytatni – mondják. – Ez az ember senki máshoz nem hasonlít, aki eddig itt járt. Őt nem tudjuk megtörni.”

Vajon melyik pilóta tapasztalta meg az ellenség teljes arzenálját? Egyedül az, aki a legkeményebb támadások ellenére sem tört meg.

Sose gondold tehát, hogy Jézust nem érték olyan erős kísértések, mint téged. Egyedül ő ismeri a kísértések teljes arzenálját, mert egyedül ő volt képes ellenállni nekik.

Idővonal

• Megszületett
• Megkísértetett (30 év)
• Keresztre feszítették (3 év)
• Feltámadt (3 nap)
• Felment a mennybe (40 nap)

Miután megkísértetett, Jézus megkezdte hároméves nyilvános szolgálatát, amelynek során tanított, csodákat tett és sokakat elhívott, hogy kövessék.

Üzenete világos volt: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Máté 4,17) „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Márk 1,15)

Tömegek követték Jézust, azonban az állami és vallási hatalom kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá. Három év után végül letartóztatták, kihallgatták, elítélték és keresztre feszítették.

3. Jézust keresztre feszítették

Jézust reggel 9 órakor feszítették keresztre, és délután 3 órakor halt meg. Mindaz, ami a kereszten töltött hat óra alatt történt, a bibliai történet középpontját adja.

Jézus megbocsátást hirdetett

Az ember Isten elleni lázadása a kereszten csúcsosodott ki, ott öltötte a legborzalmasabb formát. Szembeszegültünk Isten törvényeivel, és most már a Fiát is keresztre feszítjük.

Ha létezett olyan pillanat az emberiség történetében, amikor le kellett sújtania Isten ítéletének, ez volt az. Jézus azonban így kiáltott:

Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! (Lukács 23,34)

„Atyám, bocsáss meg nekik” – könyörgött Jézus, s ezzel arra kérte Istent, hogy a bűneinkért járó büntetés ne minket, hanem őt sújtsa.

Jézus tisztában volt azzal, hogy Isten ítélete elkerülhetetlen, mégis azért könyörgött: „Ne az embert sújtsa ítéleted, hanem engem, egyedül engem. Én legyek a villámhárító köztük és a bűneikért járó ítéleted között.”

Láthattuk, hogy Isten megkegyelmezett Ádámnak, és helyette a földet átkozta meg. Így kegyelmezett meg nekünk is akkor, amikor a bűneinkért járó ítélettel Jézust sújtotta.

Jézusnak ez a könyörgése minden ember bűnére érvényes, aki hozzá fordul. Ha azok számára elegendő volt ez a kérés, akik a kereszthez szögezték, a te bűneidre is maradéktalanul érvényes.

Jézus megnyitotta a mennyet

Jézustól néhány méterre egy tragikus sorsú férfit látunk, aki elfecsérelte az életét. Bűnözőként élt, ezért kell most fizetnie. Úgy ismerjük, mint a bűnbánó tolvajt a kereszten.

Ez az ember odafordult Jézushoz, és megszólította: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba!” (Lukács 23,42) A bűnöző meghallotta Jézus imádságát, amelyben azt kérte: „Atyám, bocsáss meg nekik!” Talán neki is meg tudna bocsátani?

„Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lukács 23,43)

A paradicsomban! Ennek az embernek az élete katasztrofális döntések sorozata volt, Jézus mégis azt ígérte, hogy halála után azonnal a felhőtlen öröm kellős közepébe csöppenhet.

Még mielőtt a nap véget ér, Jézus bekíséri majd Isten jelenlétébe. Nemrég még a pokol küszöbén állt, de most – Jézusnak köszönhetően – nemsokára átléphet a menny örömébe.

Jézus halálával újra megnyílt az Isten jelenlétébe és áldásába vezető út, de nemcsak a tolvaj előtt, hanem mindenki más előtt is, aki hozzá hasonlóan hisz Jézusban.

Jézus elszenvedte a poklot

Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói, elói, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? (Márk 15,33–34)

A sötétséget nem napfogyatkozás okozta, hiszen a napfogyatkozás sosem tart három óráig. Isten kapcsolta le a villanyt.

A Biblia elmondja, mi történt ebben a borzalmas sötétségben:

Bűneinket maga vitte fel testében a fára… (1Péter 2,24)

Az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. (Ézsaiás 53,6)

Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. (Ézsaiás 53,5)

Ezek és még sok más bibliai vers egyetlen bámulatos igazságra mutat rá: Isten kibékítette magával a bűnösöket azáltal, hogy Jézus Krisztusban eljött közénk és magára vette bűneinket.

Gondolj bele, mit jelentett ez Jézus számára:

• Alá kellett merülnie a teljes sötétségbe.
• Tudatosan át kellett élnie a szenvedést.
• Démoni erők vették körül.
• El kellett viselnie a bűn terhét.
• Ítélet alatt volt.
• El kellett szakadnia Atyja vigasztaló szeretetétől.

Jézusnak a poklot kellett elviselnie a kereszten. A pokol nem más, mint tudatosan átélt szenvedés a teljes sötétségben, démoni erőkkel körülvéve, a bűn terhének nyomása és Isten ítélete alatt, elszakítva vigasztaló szeretetétől. Jézus azért szenvedte el a pokol kínjait a kereszten, hogy neked sose kelljen megismerkedned ezekkel.

A kereszten megbocsátást kínált, megnyitotta a mennyet, elszenvedte a poklot, majd pedig…

Jézus győzedelmesen halt meg

Három óra elteltével felszállt a sötétség. A Jézusra kiszabott ítélet végrehajtatott, megtörtént az igazságszolgáltatás, ezért Jézus így kiáltott fel:

Elvégeztetett! (János 19,30)

Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt. (Lukács 23,46)

Amikor valaki haldoklik, a hangja egyre inkább elgyengül, míg végül már alig jön ki hang a torkán. A halál pillanatában senki sem beszél hangosan. Jézus azonban felkiáltott.

Jézust nem teperte le, nem győzte le a halál. Az életemet „senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem” – jelentette ki korábban (János 10,18). Jézustól nem elvették az életét, hanem ő maga adta oda – értünk.

Jézus dicsőségesen lépett át a halálba. Márk evangéliuma szerint

Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy így lehelte ki a lelkét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt! (Márk 15,39)

Idővonal

• Megszületett
• Megkísértetett (30 év)
• Keresztre feszítették (3 év)
• Feltámadt (3 nap)
• Felment a mennybe (40 nap)

Jézus holttestét levették a keresztről, majd egy sírba fektették, amely egy József nevű férfi tulajdonában volt.

A sírt ezután elzárták egy hatalmas kővel, a harmadik napon azonban üresen találták. Jézus, akit keresztre feszítettek, feltámadt!

4. Jézus feltámadt

Az evangéliumok feljegyzései szerint nők egy csoportja elment a sírhoz abba a kertbe, ahová Jézus holttestét helyezték.

Amikor megérkeztek, észrevették, hogy a sírt elzáró kő nincs a helyén, a sír pedig üres. A nők nem tudták, mire véljék mindezt. Lukács leírása szerint „tanácstalanul álltak” az üres sír láttán (Lukács 24,4).

Akkor mégis honnan tudták, mi történt?

Isten elmondta nekik.

Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában… Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt. (Lukács 24,4–6)

Isten felszólított két angyalt: „Menjetek oda, és mondjátok el, mit tettem!”

A keresztény hit alapja, hogy elfogadjuk Isten magyarázatát arra, amit tett.

Máriának például fogalma sem lehetett róla, mi történt vele, amikor megfogant. Ezért Isten elküldött hozzá egy angyalt, aki elmagyarázta, mire számítson.

Hasonló volt a helyzet Jézus kereszthalálakor is. Sokan látták Jézust meghalni, de arról fogalmuk sem lehetett, hogy mindeközben mit vitt véghez Isten a sötétségben. Isten ezért elmagyarázza, hogy Jézus a kereszten a mi bűneinket hordozta, és feláldozta értünk az életét. Elmondja, hogy így békítette ki magával a világot.

A keresztény hit nem érzéseken, impulzusokon vagy egyéni elképzeléseken alapul, hanem azon, hogy elfogadjuk Isten magyarázatát a történésekre, ahogy azt a Bibliában találjuk.

Feltámadt! (Lukács 24,6)

Mit jelent ma számunkra Jézus feltámadása?

Jézus feltámadása azt jelenti, hogy Jézus él

Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. (Zsidók 12,1–2)

A Biblia nem halott vallást, hanem élő megváltót mutat be. Jézus ebben a pillanatban is Isten trónjának jobbján ül.

Lényegét tekintve a bibliai történet nem valamiféle hitrendszer, amin vitázni lehet, de nem is egy életmód, amit fontolóra veszünk. A Biblia egy ma is élő személyt mutat be nekünk, akit megismerhetünk, és akinek a megismerése megváltoztathatja az életünket.

Ha Jézus csupán a nagy történelmi alakok egyike lenne, eldönthetnénk, hogy okulunk-e tanításaiból, vagy inkább figyelmen kívül hagyjuk. Jézus azonban sokkal több nagy történelmi alaknál.

Ő az, akinek köszönhetően velünk az Isten. Ő a menny és föld ura, aki eljött értünk a világba, szenvedett, és meghalt értünk a kereszten, majd – szintén értünk – feltámadt a halálból. Most pedig igényt formál az életünkre, szeretetünkre, hűségünkre.

Jézus feltámadt, tehát él. Van egy megváltónk, akihez fordulhatunk. Ő meghallgatja az imádságaidat, és erőt, bátorságot, türelmet és reményt adhat neked.

Jézus Isten válasza az ember problémájára: megismertük a rosszat, és kiűzettünk a paradicsomból.

Nem az a Biblia üzenete, hogy mentsük meg magunkat a rossztól, és bibliaolvasással, imádkozással és jobb emberként élve próbáljunk meg bejutni a mennyországba.

A Biblia üzenete az, hogy Jézus Krisztus képes megmenteni bennünket. Ő tud megszabadítani a rossz hatalmától. Ő tudja kinyitni a menny kapuját.

Add át magad Jézusnak mint élő Úrnak és Megváltónak. Vesd belé a hitedet, hogy azzá válhass, akinek Isten látni szeretne.

Jézus feltámadása azt jelenti, hogy a halál vereséget szenvedett

De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. (Apostolok cselekedetei 2,24)

A halál kezdettől fogva zsarnokként uralkodik az emberiség fölött, senki sem menekülhet előle. Azonban Jézus feltámadásával Isten mindenkinek, aki Jézushoz tartozik, biztosítékot adott arra, hogy a halállal átléphet az életbe.

Általános iskolás koromban az osztályunknak volt egy közös egere. Mindig valaki más vitte haza hétvégére, s amikor rám került a sor, úgy gondoltam, megengedem, hogy játsszon a játékaimmal.

A kisegér kíváncsiságát felkeltette élénkpiros, emeletes londoni buszom, és miután körbeszaglászta, bele is mászott. Rendkívül jól szórakoztunk egészen addig, míg az egérke el nem jutott a busz elejéig. Ott ugyanis akadályba ütközött, és sem előre, sem hátra nem tudott továbbmenni, más szóval beragadt.

„Egyetlen megoldás létezik, fiam – közölte apám. – Szét kell szabdalnunk a buszt.” Majd fogott egy kést, és lyukat vágott a busz tetejébe.

Az egeret persze egészen felcsigázta ez az új fejlemény, hiszen eddig csak befelé vezetett út a buszba, kifelé nem. Most viszont már beiszkolhatott az ajtón, felmászhatott a lépcsőn és kibújhatott a tetőn keresztül.

Jézus lyukat vágott a halálon, amikor meghalt. Azok számára, akik hozzá tartoznak, a halál többé nem börtön, hanem átjáró, amely egyenesen Isten jelenlétébe vezet.

Jézus feltámadása azt jelenti, hogy az ember teljes valójában megváltást nyer

Minden vallásnak van valamiféle elképzelése a halál utáni életről, a feltámadás azonban csak a kereszténységben jelenik meg. Az örömhír nem csupán abból áll, hogy Jézus él, hanem abból is, hogy feltámadt. Érdemes elgondolkodni a különbségen.

Isten Fia már az előtt a mennyben élt, hogy emberi testet öltött volna. Vajon miért nem lépett ki egyszerűen a testéből a keresztre feszítés után, hogy visszatérjen az Atyához? Hiszen a test nem volt több, mint csont és hús. Miért foglalkozott vele?

Az angyalok így is megjelenhettek volna húsvét reggelén: „A teste itt van a sírban, de ne aggódjatok, a lelke felment az Atyához a mennybe.” Hiszen a temetéseken is ezt szoktuk elmondani, amikor egy hívő meghal.

Az evangéliumokban azonban nem ezt találjuk:

Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. És ezeket mondva megmutatta nekik a kezeit és a lábait. Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok? Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. Elvette, és szemük láttára megette. (Lukács 24,36–43)

A feltámadás azt üzeni, hogy a test fontos. Az ember test és lélek bámulatos egysége, Jézus pedig nem azért jött el a földre, hogy csupán egy részünket mentse meg: teljességgel helyre akar állítani bennünket. Azért jött, hogy testestől-lelkestől közel kerülhessünk hozzá.

Jézus feltámadása örömteli hír. Feltámadt teste mutatja meg, milyen dicsőséges jövő vár minden keresztényre.

Mivel Jézus feltámadt, mindazok, akik hozzá tartoznak, szintén fel fognak támadni. Ez egyértelmű ígérete a Bibliának:

Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. (1 Korinthus 15,20–23)

Idővonal

• Megszületett
• Megkísértetett (30 év)
• Keresztre feszítették (3 év)
• Feltámadt (3 nap)
• Felment a mennybe (40 nap)

Feltámadása után Jézus több alkalommal is megjelent a tanítványainak.

Lukács feljegyzi: „Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.” (Apostolok cselekedetei 1,3)

Jézus egy galileai hegyen gyűjtötte maga köré tanítványait, amikor közölte velük küldetésüket: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.” (Máté 28,19) Ezután egy csodálatos ígéretet is tett: „És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (28,20)

A feltámadt Jézus mintegy hat héten át többször is megjelent. Azonban a tanítványainak azt is előre megmondta, hogy vissza fog menni Atyjához, s a feltámadása után negyven nappal fel is ment a mennybe.

5. Jézus felment a mennybe

Lukács így írja le Jézus mennybemenetelét:

Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Azok pedig leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. (Lukács 24,50–52)

Vajon miért örültek a tanítványok, amikor Jézus elhagyta őket?

Sosem felejtem el azt a napot, amikor Skóciából Amerikába költözvén elbúcsúztunk a szüleimtől a glasgow-i reptéren.

Alaposan felkészültünk az útra, és mindnyájan helyesnek éreztük a döntésünket. De mégiscsak egy másik országba költöztünk. Tudtuk, hogy ezentúl nem élünk majd a szeretteink közelében. Bármennyire felkészül is az ember, a búcsú pillanata sosem könnyű.

Jócskán meglepődtünk volna, ha a szüleink örvendezve térnek haza, miután elbúcsúztunk egymástól! Vajon a tanítványok minek örültek, amikor Jézus felment a mennybe?

A tanítványok örülnek, mert Jézus a mennyben van

Miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. (Lukács 24,51)

Gondoljuk végig, mi a jelentősége annak, hogy Jézus felment a mennybe. Az Úr Jézus Krisztus emberi formát öltött a földön, és most magával vitte emberi valónkat a mennybe.

Ádám kiűzetett Isten jelenlétéből, és gyermekei Istentől elidegenedve születtek. Jézust örömmel fogadta a menny, s a hozzá tartozóknak is mind hasonló fogadtatásban lesz majd részük.

Amikor Jézus felment a mennybe, a tanítványok tudták, hogy nekik is így lesz a legjobb.

Képzeld azt, hogy börtönben ülsz, mert valamilyen súlyos bűnténnyel vádolnak. Ügyvédre van szükséged.

Ahogy egyre jobban megismered az ügyvédedet, felfigyelsz arra, milyen együttérző. A látogatások alkalmával mindig megvigasztalódsz a jelenlétében.

Az ügyvédedre azonban nem a cellában tett látogatásai, hanem a tárgyalóteremben nyújtott teljesítménye miatt van elsősorban szükséged. Nos, nekünk pedig mindennél jobban szükségünk van egy pártfogóra, aki képvisel bennünket az Atya előtt. Jézus pontosan ezt teszi a mennyben.

Van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus. (1János 2,1)

A tanítványokat öröm töltötte el, amikor Jézus felment a mennybe, mert tudták, hogy ő lesz a szószólójuk az Atyánál.

A tanítványok örülnek, mert Jézus megáldja a hozzá tartozókat

És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. (Lukács 24,51)

Az utolsó pillantás mindig maradandó benyomást kelt. Amikor a tanítványok utoljára látták Jézust, ő épp magasba emelte a kezét és megáldotta őket.

Jézus tehát úgy ment föl a mennybe, hogy közben áldást mondott tanítványaira. S ha tudni akarjuk, mit tesz most, nos, ugyanazt: megáldja a hozzá tartozókat. A Zsidókhoz írt levélből tudjuk:

Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. (Zsidók 7,25)

Jézus közbenjár értünk. Képviseli az érdekeinket az Atyánál, márpedig ha Jézus kér valamit, az Atya megadja. Annak köszönhetően, hogy közbenjár értünk, életünk minden helyzetében mindent megkapunk, amire csak szükségünk lehet.

A tanítványok örülnek, mert Jézus visszajön

Amikor Jézus fölment a mennybe, egy angyal jelent meg a tanítványoknak, és így szólt:

Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. (Apostolok cselekedetei 1,11)

Jézus maga is ezt ígérte. Azt mondta, helyet készít a tanítványainak, ez pedig halálával, feltámadásával és mennybemenetelével vált lehetővé.

Jézus így folytatta: „Ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (János 14,3) Jézus visszatért a mennybe, hogy megnyissa annak ajtaját számunkra. Nem csoda, hogy a tanítványok örvendeztek!

A négy evangélium – Máté, Márk, Lukács és János – írja le, hogyan született, kísértetett meg, feszíttetett keresztre, támadt fel és ment a mennybe Jézus.

János írja:

Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. (János 20,31)

Isten csodálatosan megajándékozza azokat, akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban. Ezekről az ajándékokról az újszövetségi levelekben olvashatunk, ezért érdemes velünk maradnod. A következő részben öt ajándékot veszünk szemügyre.